Bad decisions - Cara & Shane

Tárgy: Bad decisions - Cara & Shane Csüt. Júl. 17, 2014 1:24 am

I believed in your confusion

Sötét az éjszaka, az ég tele csillagokkal, felhőmentesen. Én pedig ahelyett, hogy a családommal együtt bevetésre indulnék, újabb vámpír áldozatok után kutatva, a bárpultot támasztom és elszántan meredek a poharamba. Mintha ez bármilyen problémát is megoldana… Félre is tolom az italt, ami csak tompítaná az érzékelésemet, és helyette a helyszínt kezdem el pásztázni. A berögzült szokások, továbbra is bennem maradtak, képtelen vagyok úgy elmenni bárhova is éjszaka, hogy ne az járjon a fejemben, mikor bukkan fel egy vérszívó, és mikor dönt úgy, hogy ideje lenne vért zabálni. Pedig ez már nem az én gondom. Többé már nem kell megvédenem senkit ezektől a fenevadaktól, és helyette élveznem kellene azt, hogy végre szabad vagyok. Épp ezért jöttem el, erre az egyetemi bulira, hogy végre úgy szórakozzak, ahogy minden más normális ember. De eddig nem igazán éreztem úgy, hogy én is olyan átlagos lennék, mint ők. Az öcsémnek ez sokkal jobban megy. Mármint a társadalmi élet. Én mindig az a… magányos farkas típus voltam, és nem is igazán szeretem ezeket az „ereszd el a hajam” típusú tombolást.

Ezért is állok itt a bárpult mellett, a hosszú ujjú ingem alatt megbúvó tőrrel, amit bármikor képes lennék használni, ha gyanús alakot fedeznék fel. S még így nevezhetném magamat normálisnak?? Sürgősen le kéne szoknom erről a berögződött paranoiáról. Inkább megfigyelem az embereket, hogy hogyan viselkednek. Amott egy párocskát látok, akik majd megfulladnak egymás nyelvétől, de nem hiszem, hogy ez lenne a követendő példa. Vagy legyek olyan, mint azok a srácok, akik éppen jókedvűen kornyikálnak, a fülemnek bántóan? Nem, valahogy ez sem illik hozzám. Vagy esetleg álljak be én is az össze-visszavonagló izzadt idegenek közé? Ez egyre csak rosszabb lesz. Inkább újra megragadom a poharamat és belekortyolok, hátha kicsit oldja a hangulatomat az alkohol, de eddig semmilyen hatást nem veszek észre magamon. Van egy olyan érzésem, hogy ez a próbálkozás arra, hogy fellendítsem a társasági életemet, menthetetlenül be fog fuccsolni.

Nemsokára meg akad a pillantásom egy… mi ez? Mozog a növény? Túl sokat ittam volna? De hiszen csak pár korty volt. Még jobban meresztgetem a növény felé a szememet, erre megint megmozdul. Mi a…? Na jó, ezt meg kell néznem. Ott hagyom a poharamat a bárpulton és végtelenül óvatos léptekkel közelebb megyek. A tőröm nálam van? Igen, itt van… oké. Még közelebb kúszok a gyanús tárgyhoz és már szedném is elő a fegyveremet, amikor észreveszem, hogy a zöldség mögött egy lány bújik meg. Megdöbbenve eresztem le a kezemet és lépek az igazán jól elrejtőzködő lány mellé.
- Hát te? Miért bújkálsz? Egy kommandós is megirigyelhetné a képességeidet. – És ezt mind halál komolyan mondtam, mindenféle vicc nélkül. Nem látom gyanúsan sápadtnak, és egyáltalán nem tudom vámpírnak elképzelni, de azért még gyanakodok… mint ahogy általában mindig is teszem.

you were so completely torn

Tárgy: Re: Bad decisions - Cara & Shane Csüt. Júl. 17, 2014 6:51 am

you would if you could

♥ dont lie cause id give everything that i have left to show what i have felt

Vajon Joeynak fel fog tűnni, hogy nincs rajtam melltartó?
Basszus, a szüleim megölnek ha megtudják, hogy bulizok egy zh előtt...
Vadító lábai vannak a kicsikének...
Vagy legyek olyan, mint azok a srácok, akik éppen jókedvűen kornyikálnak, a fülemnek bántóan?
Mit gubbaszt a kis barna egyedül ott a sarokban?
Egek, de fura egy csaj...
Ha elég ügyes vagyok Melody még csak nem is sejt majd semmit. A francba, miért is feküdtem le a pasijával?

Mi a fene üthetett belém, mikor azt mondtam Samnek, hogy eljövök a bulijára? Pont én, aki az utóbbi néhány hónapban igyekezett gondosan elkerülni mindenfajta társasági eseményt, vad házibulit, csak, hogy minél távolabb kerülhessen a hangoktól. Akkor most mégis mit keresek itt? Ó persze, tudom már, szülinapi összeröffenés, egy közeli jó barát kedvéért. Én és az a fene nagy szívem, erre csakugyan nem mondhattam nemet. Három éve, mikor megérkeztem Amszterdamba Sam volt az első, aki a szárnyai alá vett, istápolgatott az első néhány hétben, besegített a tanulásban, ennél fogva pedig nem tehettem meg vele, hogy épp a születésnapi buliját hagyom ki. Még akkor sem, ha ezzel újabb őrült éjszakát okoztam magamnak.

Mit bámul engem az a liba? Olyan furcsán méreget.
Vajon merre lehet itt a mosdó?
Na még pár perc és a szöszi teljesen beáll, akkor pedig rástartolok.
Van egy olyan érzésem, hogy ez a próbálkozás arra, hogy fellendítsem a társasági életemet, menthetetlenül be fog fuccsolni.
- Még te beszélsz???? - bukott ki belőlem hirtelen, mire néhány, a közelemben beszélgető srác egyből felém kapta a fejét.
- Micsoda? - kérdezte az egyik, mire gyorsan megráztam a fejem.
- Bocsi... nem rátok gondoltam... én csak... próbálok memorizálni egy dialógust a holnapi órámra.. - ez most komoly? Tényleg csak ennyire vagyok képes, ha magyarázkodásról van szó?
- Épp itt? Ez egy buli, inkább vegyél magadhoz egy másik poharat, mert úgy látom a tiéd már üres, és engedd el magad kislány. Elég feszültnek látszol.
- Igen... igen igazad van, tényleg az lesz a legjobb. - eresztettem meg a srác felé egy bájos mosolyt, majd már el is tűntem a tömegben, hogy megkeressem a legközelebbi italos asztalt. Nyugalom Cara, már csak néhány óra és vége...

- Szia, te mit kérsz? - mosolygott rám az ünnepelt, maga Sam Talbot személyesen, miközben whisky - kólát mixelt és töltött ki néhány műanyagpohárba.
- Szia Samy. Whiskyt, tisztán.
- Ohó, ez a beszéd kislány. Jó a buli?
- Persze, szuper.
- Biztos? Nem tűnsz túl vidámnak.
- Biztos. Egy - két pohár és teljesen felengedek, aztán persze ragaszkodok majd egy közös tánchoz is veled.
- Mindenképpen kicsi lány. - nyújtotta át mosolyogva a poharat, amit aztán villámgyorsan elvettem tőle, majd már sarkon is fordultam és egy másik, valamivel kihaltabb sarokba „bújtam”, valami növény mögé. Fikusz talán vagy Rododedron, fene se tudja. Úgy látszik hiányosak a biológiai ismereteim...

Lassan kortyolgattam az italomat, miközben éreztem, ahogy az égetett szesz szép fokozatosan kezdi megtenni a hatását. A hangok egyre csak tompultak és tompultak körülöttem...
Mi ez? Mozog a növény? Túl sokat ittam volna? De hiszen csak pár korty volt.
- Ch... hülye. - dünnyögtem halkan, ám aztán, ahogy megéreztem, a gondolat tulajdonosa elszánta magát és felém közeledik, gyorsan rendeztem a vonásaimat és egy kihívó mosollyal nyugtáztam a szavait.
- Ezek szerint mégsem, ha te mégis észrevettél. Mellesleg nem bujkálok, szimplán csak nem akartam, hogy néhány botlábú táncoló nekem jöjjön és a rucimra borítsa az italomat. Kár lenne érte, nem gondolod? - király, tehát marad számomra az értelmetlen bazsalygás egy vadidegennel egész estére. Vagy... talán érhet még meglepetés?
- Na és te? Minden bulin a növényeket tanulmányozod vagy ez most különleges alkalom?

Ruha

Tárgy: Re: Bad decisions - Cara & Shane Pént. Júl. 18, 2014 11:23 pm

I believed in your confusion

Csendben hallgatom végig a mondanivalóját, majd elnézően elmosolyodom halványan.
- Én mindent észreveszek. – Közlöm egyszerűen, hiszen tényleg így van. Nem hiába volt az a rengeteg évi kiképzés, hogy fejlesszék a megfigyelőképességemet, hiszen arra szükségem volt, amikor azokra a fene büszke vészívókra vadásztam. De jó, múlt időben gondolni erre, istenem…
- Nem igazán érdekelnek a ruhák, így fogalmam sincs mit akarsz hallani. Gondolom a többség azt mondaná, hogy igen, majd elejtene egy megjegyzést arról, milyen rohadt jól áll neked ez a ruha, aztán megpróbálna elcsábítani és lefektetni. Legalábbis azt hiszem, ez manapság így megy. – Mondom elgondolkozva.
- Nem értem ezt a hülye szokást. – Vonom meg végül a vállam, túllépve a problémán. Hiszen annyira analfabéta vagyok ebben, hogy az valami hihetetlen. Csak a megfigyeléseimből tudok táplálkozni, amit eddig láttam azon ritka alkalmakkor, mikor sikerült rávennem magam egy-egy bulira, és bevallom, cseppet sem tetszett amit láttam.

- Nem szoktam bulikra járni. Unalmasak, hangos a zene, amitől majd megsüketül az ember, tele van részegekkel és mindenki figyelmetlenné válik. – Vallom be.
- Úgyhogy általában az ilyen összejöveteleken, ha mégis eljövök, meghúzódom egy távoli sarokban és inkább megfigyelem a környezetem. A növény jóval érdekesebbnek tűnt, mint azok ott. – Bökök a részegen ordibáló csoportra.
- Lehet egy kérdésem? – Érdeklődöm udvariasan, és csak azután teszem fel a kérdést, ha megkaptam az engedélyt.
- Mi a jó ebben? Mármint… ebben az egész buli dologban. Miért szeretnek az emberek ennyire lerészegedni, úgy, hogy utána ne emlékezzenek semmire? S miért kell ezzel dicsekedni? Úgy érzem magam, mintha egy más világon születtem volna… – Mint egy rohadék vámpír… - És nem tudom felfogni másoknak a működését. Téged sem értelek. – Pillantok megint a lányra.
- Iszod a whiskyt, úgy mint mások, úgy öltözöl, mint más lány ebben a teremben és úgy is nézel ki, még ha az átlagnál szebb is vagy, és mégis itt dekkolsz e mögött a növény mögött, ahelyett, hogy te is a táncparketten lennél. – Oké, túl sokat beszéltem, de egyszerűen kirobbant belőlem, mert képtelen vagyok megérteni a korosztályomat. Talán… talán így sikerül némi információt szereznem arról, hogyan is kéne egy normális embernek viselkednie. Egy olyan embernek, aki nem megy szinte minden éjjel karókat döfködni az átkozott fenevadakba.

you were so completely torn

Tárgy: Re: Bad decisions - Cara & Shane Szomb. Júl. 19, 2014 1:58 am

you would if you could

♥ dont lie cause id give everything that i have left to show what i have felt

Szereznem kell Gabrieltől egy kis ecstasyt...
Ez a buli szuperre sikerült...
Hülye állat elszakította a ruhám pántját.... basszus, gyorsan ki kell találnom valamit...
Ki fogja ezt a sok suhanc után feltakarítani? Én egészen biztosan nem...
- Hüm? - kaptam fel a fejem, igyekezve kiszorítani mások gondolatait az elmémből, majd ahogy végre képes voltam felfogni az előttem álló férfi szavait, hitetlenkedve pislogtam rá.
- Mindent észreveszel? Nocsak... mi vagy te? Zsaru? Kém? Vagy egy őrült, akinek az a hobbija, hogy mások után leskelődik? - kortyoltam ismét az italomba, ám aztán újra felé fordultam.
Vérszívók... vadásztam...
Jó kis szülinap...
A rohadt életbe... ezek az átkozott hangok, ráadásul... vérszívók??? Meg van ez őrülve? És mire vadászott? Úgy látszik, ma éjjel nem csak én lőttem túl a célon, már ami az alkoholfogyasztást illeti.
- Nos igeeen... valami ilyesmivel kellett volna előrukkolnod. - ez most valami vicc? A pasi tényleg ennyire furcsa, vagy szimplán csak nekem játssza az eszét? Divatba jött a különcség míg a szobámban bujkáltam, vagy mi?
- Mond csak... ugye nem lövök nagyon mellé azzal a megállapítással, hogy facér vagy minimális tapasztalatokkal a női nem terén? - komolyan mondom lesokkolna ezek után, ha egyszer csak kiderülne róla, hogy van barátnője, aki ráadásul még „közkedvelt” is. Már ha érted, hogy értem...

- Ó, így már minden világos. - bólintok a szavaira, mikor elmondja, mi a véleménye a bulizásról. Vicces, de sok mindenben egyet kell értsek anonim barátommal. Ez a zene egészen egyszerűen csapnivaló, ráadásul úgy üvölt, hogy szerintem hamarosan felbukkannak majd a fakabátok azzal, hogy a szomszédból egy idős néni betelefonált és felnyomott minket csendháborításért. Persze igaz, nem jó átesni annak a bizonyos lónak a túloldalára sem, elvégre táncolni és pörögni én is szeretek, módjával. Csak hát nehéz.... az a rengeteg gondolat... ritka amikor felhőtlenül képes vagyok jól érezni és úgy Isten igazából elengedni magam.
- Épp, mint most én. - nevettem fel, ahogy végignéztem magamon és leesett, hogy tulajdonképpen mit műveltem egész idő alatt.
- De megsúgom neked, a növény nem csak, hogy érdekesebbnek tűnik, mint az itt jelenlévők, de az IQ szintje is meghaladja az egész bandáét. - úgy látszik az alkohol szép lassacskán tényleg megteszi a hatását, máris eljutottam a „túl őszinte” fázisba.
- Lehet... de csak egy. - ürítettem ki félig a poharamat, majd a kérdését hallva kissé elgondolkoztam.

- Hűha... hát... tudod... az irgazat megval... megvallva.... nem igazán számítottam arra... hogy nekem itt ma még filo... filozofálkodnom kell. - miért megy ilyen nehezen a beszéd? Hisz nem is ittam olyan sokat. Csak néhány pohárka volt. 4 - 5 talán...
- Mármint érted... ez egy buli... és erre ilyen kérdésekkel jössz? De oké... megpróbálok válaszolni. - döntöttem neki a fejemet a falnak, a tekintetem pedig a plafonra siklott.
- Tudod... egy - egy kicseszett vacak nap után... jól esik elengedni magad. Levezetni a ...a sterszt... ki... kiadni a fáradt olajat... kiszabadulni a mókuskerékből. Röviden megvadulni, érted? Úgy tenni, mintha nem volna holnap... elfelejteni, hogy ki vagy, milyen porblémáid vannak... az összes szarságot, ami felgyűlt benned és csak táncolni.... ellazulni. Az alkohol pedig... felold, és elnyomja a hangokat. - csúszott ki a számon. Na basszus.
- Mármint... a gátlások hangját. - talán sikerült kivágnom magam. Tényleg sok volt a pia, de... még mindig hallok.
- Amúgy meg... én csak azért vagyok itt, mert az ünnepelt ragaszkodott hozzám. Az egyik legjobb barátom. Ezért öltöztem ki... ezért vagyok itt... és ezért iszok. - ittam ki a poharamból egy szuszra a maradék italt.
- És azért nem táncolok.... mert még senkise kért fel.

Ruha

Tárgy: Re: Bad decisions - Cara & Shane Szomb. Júl. 19, 2014 10:56 am

I believed in your confusion

- Nem vagyok se zsaru, se kém. Ráadásul perverz leskelődő sem. – Csak őrült paranoiában szenvedek, hála a családomnak meg ennek az egész vadász őrületnek, aminek olyan, de olyan kevés köze van hozzám, mégis belém ivódott.
- Csak egyszerűen jó a megfigyelőképességem és hamar észreveszek apróbb dolgokat, mint a többiek. – Próbálom ezt a belém rögzült paranoiám szép köntösbe bújtatni. Hátha sikerül.
- Akkor mégis csak jól gondoltam. – Bólintok elégedetten.
- Nem tudom, hogy te minek örülsz és minek nem, de ha nem szereted az ilyen típusú embereket, akkor szerencséd van. Ha pedig nem… akkor mond meg nyugodtan és lelépek. Egyszerűen csak érdekelt, mi lehet ezzel a növénnyel, csak azért jöttem ide. Nem igazán vagyok az ismerkedések mestere. – Bár szerintem ez amúgy is feltűnt neki, egyre szürreálisabb ez a beszélgetés.
- Nem, nem lőttél mellé. Nem igazán értem meg a nőket, de félreértés ne essék, volt már barátnőm. De ő az én világom szülötte volt. – Lefordítva: ő is ugyanolyan vadász volt, mint én, így nem volt neki annyira fura, hogy úgy viselkedem, ahogy, mint ahogy ennek a lánynak az lehet.
- De igazából tényleg nincs sok tapasztalatom velük… – Mármint azokkal a lányokkal akik normálisak az én szavaimmal élve.

- Cseppet sem csodálkoznék, ha így lenne. – Bólintok rá a szavaira, amikor a növény IQ szintjéről esik szó. Utána csendben hallgatom a kérdésemre adott válaszát, de egyértelműen látszik a kétkedés az arcomon, és persze az sem kerülte el a figyelmemet, hogy valami hangokról beszélt. De hát, kár ezen csodálkozni, láthatóan elég sokat ivott.
- Rengeteg más módja van annak, hogy az ember kieressze a gőzt és megfeledkezzen a jelenről. Nem kell ahhoz feltétlenül elveszíteni a tudatát, és a józan eszét, hogy utána olyan őrültségeket csináljon, amit később biztosan megbán. Így születnek törvénytelenül gyerekek, így lesznek már tinédzserkorban terhesek a lányok, arról már nem is beszélve, hogy részegen követik el a legtöbb balesetet az emberek. Számtalan halott tanúsítja ezt. – Csóválom a fejem.
- Én például ritka esetben nyúlok alkoholhoz, mert eltompítja az érzékeimet és figyelmetlenebb leszek, ami végzetes következményekkel is járhat. – Akár a saját, vagy a társaim halálával.
- Amikor felgyülemlenek bennem a dolgok, egyszerűen csak… elmegyek valahova, ahol nincsen senki és csak fényképezek. Az segít elvonatkoztatnom a való világtól és az csak az én külön menedékem lesz, amit a fényképezőgépem kijelzőjén megjelenik. – Hogy ezt most miért mondom el, senki ne kérdezze.
- Ami pedig a táncot illeti… szívesen felkérnélek, de nem nagyon tudok erre a zenére bármit is kezdeni, a másik meg, hogy úgy látom elég sokat ittál és kétlem, hogy sokáig talpon tudnál maradni pár pörgés-forgás után.

you were so completely torn

Tárgy: Re: Bad decisions - Cara & Shane Vas. Júl. 20, 2014 5:11 am

you would if you could

♥ dont lie cause id give everything that i have left to show what i have felt

Szegény, egyszerűen lesír róla mennyire antiszociális jelenség, ezért sem találja most a helyét köztünk. Ch... köztünk, ez szinte még viccnek is rossz... Mióta tartozom én az átlagos emberek közé? Pont én, aki mióta csak az eszét tudja furcsa hangokat hall, megjárt már legalább egy tucat rokont, elmegyógyintézetet, mégsem sikerült túllendülnie a problémáján. Pont én akarok ítélkezni valaki felett, aki nem képes beilleszkedni egy bulizó társaságba, mikor én magam is csak egy csinos kis kakukktojás vagyok? Nem volna túl sok értelme...
- Jól van, ha te mondod elhiszem. - ebből a szögből tényleg nem látszik a srác veszélyes őrültnek, sem pedig James Bondnak, de hát sosem lehet tudni, olykor épp a bárányok okozzák a legnagyobb meglepetést.
- Fogjuk rá, hogy szerencsém van, és ne lépj le. Így legalább nem unatkozom, ráadásul még a kellemetlen marhákat is távol tartja tőlem a jelenléted. Tiszta haszon, és így te sem csak a pultot támasztod. - eresztettem meg felé egy hamiskás mosolyt.
- Mellesleg üdv a klubban, nem te vagy az egyedüli társasági analfabéta, hidd csak el nekem. Én már ugyan három éve rontom Amszterdam levegőjét, de csak azért van egy kisebb baráti köröm, mert az érkezésemkor volt egy - két bátor mazochista, aki úgy döntött megtöri szerény személyemet, mint kemény diót és mellettem maradtak. - vontam meg a vállam, majd hátrasimítottam néhány göndör tincset az arcomból.
- A te világod szülötte volt... - ízlelgettem ezt a gyöngyszemet, miközben az agyamban csak úgy csikorogtak a fogaskerekek, ahogy azt találgattam, vajon mégis mire akart kilyukadni ezzel.
Ugyanolyan vadász volt, mint én...
Fránya hangok, furcsa gondolatok... Hogyhogy a lány is vadász volt, mint ő? Lehetséges lenne, hogy csak én komplikálom túl a dolgokat és mi most épp, vagyis pontosabban ő magára a sportágra gondol? Puskával rohangászik az erdőben és lövöldözi szegény védtelen állatokat, mint az a sok sznob apám ismerősei között? Ráadásul a csaj is...? Kezdek nagyon megzavarodni...
- Hát... talán épp itt az ideje, hogy beszerezz néhányat, nem gondolod? - ez most tényleg az volt, aminek látszott? Komolyan flörtölni kezdtem vele???

Az alkohol ködén keresztül minden olyan furcsának hat, főleg a komoly kérdések, melyekre illene igazán mély válasszal szolgálni. Megpróbáltam, Isten látja lelkem, én megpróbáltam, de a szavaim összefolytak, alig találtam meg őket, ráadásul az eddig tiszta hangok szép lassacskán összefüggéstelen morajlássá alakultak át. Akár egy túlságosan is lelassított CD...
- Te arztán nagyon komoly vagy.... mondsak... nem ügyvédnek tanulsz...véletlenül? Vagy... vagy tanárnak... - azok szoktak ennyire komolyan beszélni nem?
- De azért... lehet, hogy igazad van... majd leírom va... valahová és holnap okvetlen általgondolom... - mert ez most nem megy.
- Fényképezni viszont... tényleg jó dolog. Én is szoktam... - nem kéne többet inni... nagyon nem.
- Ha nem, hát nem... akkor... nem táncolunk. - integettem a már üres pohárral a kezemben.
- Mellesleg.... tájékoztatásul... közlöm veled.... akárhogy is hívnak, hogy.... nem vagyok részeg! Maximum... becsíptem egy kicsit. Na és? Ha nem tetszik amit látsz... nem kötelező itt maradnod... a pultod még facér. - ezzel elrugaszkodtam a faltól, habár kissé imbolyogva és egyenesen az erkély felé vettem a lépteimet. Talán egy kis friss levegő helyrepofoz indulás előtt. Kisétáltam a korláthoz és onnan tekintettem le a mélybe...

Ruha

Tárgy: Re: Bad decisions - Cara & Shane Vas. Júl. 20, 2014 9:57 am

I believed in your confusion

- Nem unatkozol? – Csodálkozok el. Ilyen még nem igen volt. Na, jó, de annyira azért nem vagyok reménytelen eset. A vadászok között már egész jó ismertségeket tudtam szerezni, hála a tesómnak, bár az igazat megvallva, oda sem tudtam ugye beilleszkedni igazán. Egyszerűen… nem voltam oda illő.
- Biztosan úgy érzed, hogy jobb, ha itt vagyok? Nem akartál… - hogy is mondják ezt – pasizni? A legtöbb lány azért jár el bulikba, hogy flörtöljön másokkal, vagy valami ilyesmi. De nem vagyok képben. – Pedig mennyivel egyszerűbb lenne így a többiekkel beszélgetni!
- Nekem tökéletesen megfelelt a pult, habár már gondolkoztam azon, hogy jobb lenne lelépni és hagyni az egészet a francba. – Vonogatom a vállamat, de valamely oknál fogva még sincs sok kedvem itt hagyni egyedül a lányt. Tudom, hogy biztos őrültnek tart, vagy csak bolondnak, hogy ennyire… béna vagyok még egy egyszerű társalgásban is, de nekem mégis jól esik beszélgetni vele. De, hogy miért, azt senki ne kérdezze, mert nem tudnék rá válaszolni.

- Pedig egyáltalán nem úgy tűnik, mintha nem lennél társasági ember. De tudom… a látszat sokszor csal. – Például az én esetemben is. Nehezen létesítek bármilyen kapcsolatot, legyen az baráti, vagy éppen szerelmi, de ha valaki átlát a falakon és sikerül meglátni bennem, azt amit más nem képes… már cseppet sem látszanék ennyire bolondnak.
- Igazán szerencsés vagy, hogy ilyen barátaid vannak. – Most először mosolyodom el barátságosan. Csak nem kezdek feloldódni cseppet? Lehetséges, hogy erről van szó. Viszont vissza kell fognom a szövegelésemet, mert még a végén túl sokat fogok elmondani neki.
- Tapasztalatra gondolsz? – Csodálkozom el teljesen. Ez most az volt, amire gondolok, hogy gondolt? Nick, miért nem vagy itt ilyenkor a közelben, hogy segíts?! Most mégis mit mondjak, vagy mit tegyek? A legegyszerűbb az, ha egyszerűen csak túllépek rajta és próbálok nem rajta agyalni. Igen, ez a legjobb megoldás. Remélem.

- Nem, nem ügyvédnek tanulok, és nem is tanárnak. De sokan mondták, hogy túl komoly vagyok. Mellesleg… orvosnak készülök. – Úgy gondolom, hogy egy ilyen hivatásnál szintén nem árt komolynak lenni. Már amikor. Ez a vadász élet, teljesen elrontotta az életem, azért lettem ennyire elszigetelt minden mástól…
- Nem szükséges. – Legyintek sóhajtva.
- Nem fárasztalak tovább a komoly témákkal. – Tényleg elhatározom, hogy többé már nem zaklatom a hülye kérdéseimmel. Csak őt is elüldözném.
- Nekem márpedig részegnek tűnsz. Még rendesen sem tudsz beszélni. – Vonom fel a szemöldököm.
- És tudom, hogy a pult facér, de az cseppet sem olyan csinos, mint te, ráadásul túl kemény az én ízlésemnek. – Igen, tényleg kezdek enyhén feloldódni, hála annak, hogy egyre szórakoztatóbbnak találom figyelni azt, hogy mit produkál ittasan. Nem kell sok ahhoz, hogy eldöntsem, utána megyek, amikor kilép az erkélyre, főleg mivel elég bizonytalanul áll, és egyáltalán nem szeretném, ha kiesne az erkélyről. Gyors mozdulattal mellé lépek és alig érezhetően átkarolom a derekát, hogy biztosabban álljon.
- Nem lenne jó, ha kiesnél. – Jegyzem meg.
- Amúgy… Shane vagyok. Téged, hogy hívnak?

you were so completely torn

Tárgy: Re: Bad decisions - Cara & Shane Szer. Júl. 23, 2014 3:21 am

you would if you could

♥ dont lie cause id give everything that i have left to show what i have felt

- Nem, nem unatkozom. - ez ennyire meglepi? Vajon miért? Pedig eddig nem tűnt olyan srácnak, mint aki mellett álomkórt kapnak a lányok. Vagy a látszat csal és szegénykém tényleg elüldöz maga mellől mindenkit?
- Nem, őszintén szólva nem voltak ilyen irányú terveim eddig. Mármint, alapból itt sem lennék, ha nem lett volna fontos a meghívómnak a jelenlétem, arra pedig nem készültem, hogy „feszültséglevezetésképpen” felszedjek egy srácot. Szóval maradhatsz, legfeljebb, ha időközben mégis kibökném a nagy Ő – t majd szólok, hogy feltűnésmentesen hátrálj meg. - oké, ez most már kezd egyre bizarrabb lenni. Létezik a földön még egy olyan srác, aki egyszerűen csak rákérdez egy csajtól, hogy „bocsi, nem zavarlak épp a pasivadászatban?” Jesszusom! Bár... az is igaz, hogy cseppet sem unalmas épp az ilyen húzásai miatt. Furi... de aranyos.
- Kár lenne nem gondolod? Mármint... ha már eddig kibírtad legalább várd meg a tornát, vagy az első bunyót, csak azután tiplizz. - próbáltam meg viccel oldani a helyzetet, hátha egy kicsit képes lesz felengedni és nem feszeng ennyire. Cara Clarke a béna srácok védőszentje.... OMG!

- De még mennyiszer... - le merem fogadni, anonim beszélgetőpartnerem minden bizonnyal dobna egy hátast, ha egyszer csak bejelenteném neki, hogy én nem vagyok olyan, mint amilyennek a külvilág számára látszom. Tuti nagyokat nézne, ha elmesélném neki mindazt, amin keresztülmentem, a szüleimet, akiknek szégyen számba mentem és, akik ezért igyekeztek megszabadulni tőlem minden létező módon, a diliháztól kezdve egészen a rokonokon át, az amszterdami száműzetésemig, csak mert nem bírták elviselni a tényt, miszerint hallom mások gondolatait. Furcsa nem igaz? Pedig az ember lánya azt gondolná, hogy a huszonegyedik században már réges - rég megszűntek a boszorkányüldözések, erre tessék, imigyen vagyon az élő példa, más szóval jómagam.
- Igen, miattuk tényleg szerencsésnek mondhatom magam... - az egyetlen dolog, ami miatt illik rám a jelző.
- Bizony, arra gondolok. - most ugrik a majom a vízbe. Vajon tud úszni? Vártam néhány pillanatot, mialatt úgy fürkésztem a férfi arcát, mintha csak olvasni akarnék benne, ám ezúttal nem ez volt a célom, szimplán csak érdekelt, vajon végül mit lép a szavaimra. Aztán csalódnom kellett. Semmit...Ilyen az én formám.

- Or... orvosnak? Nosak... az aztrán a nemes hivatás. De ugye nem.... dilidokinak? - kár lenne érte, ha belőle is egy olyan szörnyeteg válna, mint azok, akik leszíjaztak, leszedáltak és úgy bámultak engem a kameráikon keresztül, mintha csak egy kísérleti patkány volnék...
- Megkö... megköszönöm. Majd talán... legközelebb, jó? - zsong az agyam, ilyenkor pedig egészen egyszerűen képtelen vagyok komoly témákra összpontosítani.
- Nem vagyok... részeg! Legfeljebb egy kicsit beciccsentettem... de az még nem bűn! - Ch... Mr. Önjelölt erkölcs és az ő okos megfigyelései.
- Ezt nevezik pechnek. - válaszoltam a szavaira, majd egyszerűen csak faképnél hagytam, és elindultam kifelé az erkélyre. Odakint csak hamar rá kellett jöjjek arra, hogy bizony a gravitáció ezúttal ellenem dolgozik, ugyanis hajszál híja volt annak, hogy ki ne forduljak a korlát túloldalára. Épp akkor, mikor már kezdtem volna megrémülni, két erős kart éreztem meg a derekam körül, ami biztosan tartott, nehogy bántódásom essék. Nocsak, nocsak...
- Nem, tényleg nem volna jó. - bólintottam a szavaira, mikor pedig bemutatkozott felé fordultam, hátamat nekidöntve a korlátnak, a fejemet pedig egy picit félrebillentettem.
- Örülök Shane... Amúgy... Carának. - mutatkoztam be én is, majd egy szemtelen kis mosoly jelent meg az ajkaimon, ahogy bevillant egy gondolat.
- Mond csak... te mindig így csajozol? Általad ré... részegnek vélt lányokat mentesz meg erkélyekről?

Ruha

Tárgy: Re: Bad decisions - Cara & Shane Pént. Júl. 25, 2014 11:46 pm

I believed in your confusion

- Megnyugodtam. – Mosolyodom el halványan.
- A legtöbben unalmasnak találnak. Nem csak a lányok, a fiúk is. Nehezen oldódok fel, és addig csak hülyeségekről vagyok képes beszélni, mint ahogy azt te is tapasztalhattad. – Persze ez annyira nincs így, amikor a vadászokkal együtt vagyok, hiszen előttük nem kell titkolóznom és nem kell úgy tennem, mintha normális lennék, mikor egyáltalán nem vagyok az. Sokkal könnyebb úgy beszélgetni bárkivel is.
- Oké. Akkor ezt tisztáztuk. – Tulajdonképpen furcsa, de örömöt érzek amiatt, hogy a külseje ellenére, ő nem teljesen olyan, mint a többi hasonló lány. Úgy látszik, sikerült egy kivétellel összefutnom, ami határozottan üdítő jelenség.
- A verekedés nekem nem igazán izgalmas. – Mivel eddig nap, mint nap vámpírokat gyilkoltam… ráadásul a szabadidőm nagy részét az erőm és a reflexeim erősítésére fordítottam, ami leginkább a harcművészetekben merült ki. Ez az egész már szinte rutinos számomra.
- S különben is, kétlem, hogy tudnának profi módon verekedni, ami talán egy kicsit is érdekes lenne. – Vonogatom a vállamat.
- De most, hogy találtam egy érdekes társaságot… – Ennél a résznél jelentőségteljesen rápillantok – Már nem is olyan sürgős az a lelécelés.

- Ó, igen. Minden embernek… – Vagy lénynek – Vannak titkai. Ez lehet kisebb, vagy nagyobb, de ezer százalék, hogy van olyan dolog, amit soha senkinek sem mondasz el. Bár nekem kíváncsi természetem van. Talán egyszer kiderítem a titkodat. – Nézek mélyen a lány szemeibe, már most kutatva gyanús jelek után, de mégsem igazán tolakodóan.
- A barátok sok mindenben tudnak támogatni. Nekem ott van a testvérem. Igaz, most nagyon haragszik rám, de előbb-utóbb biztos meg fog békülni. Egyszer. – Elkalandoznak egy kicsit a gondolataim, mert visszaemlékszem a legutóbbi veszekedésünkre, és be kell vallanom: egyáltalán nem vidít fel a gondolat. Inkább újra a lányra figyelek.
- Tapasztalat… – Ízlelgetem a szót, de csak magamnak mondom. Megint belenézek a lány szemeibe, és próbálok választ találni a kétségeimre.
- Igazad lehet. Tényleg többre lenne szükségem. – És nem is lenne annyira rossz, ha vele szerezném ezeket. Sőt…

- Nem. Az a szakterület soha sem vonzott, így is elég őrült vagyok, nem kellene, hogy még több őrült vegyen körül. Persze most az igazi őrültekről beszélek. Nem azokról, akiket csak annak hisznek. – Igyekszem leszögezni, hiszen engem is csak annak hisznek. Néha.
- Lesz legközelebb? – Kérdezem meg halkan, és most először igazán elbizonytalanodom a beszélgetés során. Vajon leszek neki annyira szimpatikus, hogy újra akarjon velem találkozni? Úgy, hogy teljesen józan? Ebben valahogy kételkedem. Biztos ő is csak azért visel el, mert kicsit többet ivott a kelleténél. Ilyenkor a nők ki szoktak fordulni önmagukból.
- Egy szóval sem mondtam, hogy bűn lenne. – Csak nem igazán szeretem a részeg embereket. Én magam sem szeretek részeg lenni, mert olyankor eltompulnak az érzékeim és a figyelmem is csökken, annak pedig halál lehet a vége. De egy átlagembernél ugyanez a helyzet. Csak még könnyebb prédák a vámpírok számára, részegen. Épp ezért is… elönt a gondoskodás ösztöne, és talán ezért mentem utána az erkélyre és karoltam át a derekát, hogy még véletlenül se essen baja. Még akkor sem engedem el, amikor már felém fordult, pedig így sokkal kevesebb az esélye annak, hogy leessen…
- Vannak ennél jobb módszereim is. – Mosolyodom el.
- Mi értelme lenne csak részeg csajokat felszedni, ha utána nem maradnának velem? Az egy éjszakás kalandoktól meg frászt kapok. Szóval nem… nem ez a módszerem. Most csak egyszerűen nem akartam, hogy lezúgj a mélybe. – S igen, el kell ismernem, azért tényleg tetszik.

you were so completely torn

» Cara Clarke & ...

Bad decisions - Cara & Shane

Bad decisions - Cara & Shane

Similar topics

Similar topics